Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vegyes csoport

2009.09.18

A vegyes csoport elônyei az óvodai nevelésben

Az óvodai Alapprogram megfogalmazta azt az utat, hogy milyen irányban változzon az óvodai nevelés és vele együtt az óvodapedagógus egész Magyarországon. Ami ebbôl az egyik legfontosabb, hogy az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, a gyermeki jogok tiszteletben tartására kell irányulnia.

 

Jelentôsége abban van, hogy az eddigi központi programokmegszûntek és helyi pedagógiai programok készítésevolt a feladat, amelynek összhangban kell állnia az Alapprogramban

megfogalmazottakkal.Így a gyermekközpontúság érvényesül, szemben az addigi oktatás centrikussággal. A helyi nevelési programokban fogalmazták meg az óvodák a gyermekek képességeinek, értelmi, érzelmi, szociális készségeinek fejlesztését. Szemléletváltást követelt ez az óvónôktôl, hogy a minden egyes gyermek változó érési szintjéhez alkalmazkodva fejlesztô-nevelô feladatokat tudjon megoldani. Áttérést jelentett a kötelezô, frontális foglalkozásokról, a kötetlenebb, a gyermekek érdeklôdését megtartó, játékosan

megszervezendô foglalkozásokra. A gyermekek érdeke az, hogy saját érési szintjéhez,

egyéni képességeihez igazodó fejlesztést kapjon az óvodai szakembertôl. Tudjanak elmélyülten játszani, s az óvoda vallja a szabad játék elsôdlegességét, és biztosítson hozzá

megfelelô nyugodt, szeretettel teli, barátságos környezetet.

 

A kisgyermekek csak nyugodt környezetben tudnak jól fejlôdni. Türelemmel kell tudni kivárni a gyermekek érését, és biztosítva az élménydús, fejlesztô környezetet.

 

 

Az óvodában nem játszva tanítunk, hanem játszunk, és a játék természetes hozadéka lesz a kisgyermek tudása.

 

Szerencsésen nevelôdhetnek azok a gyermekek, akik vegyes életkorú csoportban élnek.

Itt nyílik lehetôség arra, hogy minden egyes gyermekre jól odafigyeljen az óvodapedagógus és így minden egyes gyermek a saját képességei szerint, fejlôdhessen.

Természetesen a vegyes életkorú csoport szervezése, irányítása komoly terheket jelent az óvodapedagógusnak. A gyermekek képességei ugyanazon életkorban különbözôek, érésük, egyéni fejlôdésük más és más. Ebbôl az ismert okból kiindulva tudják letenni voksukat a vegyes csoport szervezése mellett azon óvodák szakemberei, akik a vegyes életkorú csoportok családias légkörében valósítják meg a gyermekek nevelését, fejlesztését.

A vegyes csoportokban olyan elengedhetetlen, a kiegyensúlyozott személyiség jellemzôk, szociális készségek, intellektuális érzelmek alakulnak ki, mint megértés, segítés, alkalmazkodás stb. Azonban ezeknek csak kis hányada alakulhat ki az egykorú, vagy homogén csoportokban. A mai nevelésben nagyobb szerepet kap az egyén, az egyéni sikerek, eredmények. A gyermek egyéni boldogulása, sikerei nem jöhetnek létre közösség támogatása nélkül, legyen az család, óvoda, iskola stb. Maradva saját szakterületemnél, az óvodánál, sajnos ma úgy látszik, hogy egyre kevesebb hangsúlyt kap a gyermekek nevelésében az erkölcsi nevelés és a közösségi nevelés.

Legjobban ott tapasztalható, ahol a gyerekek értelmi fejlesztése kerül az elsô helyre, így igen csak háttérbe szorulnak a nevelés e feladatai. Ha a közoktatási törvényt nem is forgatjuk mindennap, akkor is az óvodai szakemberek tudják, hogy az óvoda még mindig nevelô intézmény.

 

Az óvodában a közösségi nevelés szempontjából is a vegyes csoport a legideálisabb csoportszervezési forma. Összehasonlítva a homogén (vagy tiszta) csoportformát a vegyes csoporti formával, a gyermekek személyiségének sokoldalú fejlôdése szempontjából a vegyesnek van nagy jövôje! Vegyes csoportban igen családias a légkör, a gyermekek

alkalmazkodóbbak és toleránsabbak. Lehetôség van a testvérpárok befogadására, így a beszoktatás sem jelent nagy problémát. Séták, kirándulások alkalmával egy nagy és egy kicsi alkotnak egy párt. Öltözködéskor a már elkészült nagyobbak segítenek a kisebbeknek. Játék alatt kevesebb a csúnya beszéd, árulkodás egymásra. A vegyesen szervezett csoportokban a már kialakított közösségi élet szabályai, hagyományai mellett az értékek is átöröklôdnek évrôl-évre, hiszen a régebben odajáró óvodások már ezt közvetítik magatartásukkal.

Sok közösségfejlesztô játékkal ismertethetjük meg a gyermekeket, és eközben is megtapasztalhatják az együttmûködés, összetartozás örömét, hasznát, és megtanulnak

egymás és az óvónô metakommunikációs jeleibôl érteni. Az együtt tevékenykedés, a közös élmények hatására kialakul egy olyan együttmûködés, amelyben min- denki megtalálja a személyiségének, temperamentumának, fejlettségi szintjének megfelelô helyet a csoportban. A tapasztalat az, hogy a visszahúzódó, gátlásos gyerekek is jobban társra találnak, mert vagy egy idôsebb gyerek veszi ôket védôszárnyai alá, vagy fiatalabb társaival alakítanak ki könnyebben kapcsolatot.

Az óvodáskorú gyermek legjellemzôbb és legfontosabb tevékenysége a játék. Jól elférnek a játékban is a különbözô korosztályok. A kicsik szájtátva figyelik a nagyok játékát és utánozzák ôket, majd résztvevôi is idôsebb társaik tevékenységének. S ami nagyon fontos: a szerepjáték is korábban jelentkezik náluk, mint a homogén csoportban! A nagyobbak befogadják, a kicsiket, s azok példaként utánozzák a nagyokat. Ritkábban alakul ki konfliktus,

vagy ha mégis a nagyok elnézôbbek a kicsikkel, vagy szólnak az óvónônek. Az azonos korúak egymás között már határozottabban oldják meg a gondokat.

Vegyes csoportban a beszédérés, a szociális fejlôdés, a kommunikáció terén is dinamikusabb a fejlôdés. A tapasztalat azt mutatja, hogy az öt, hat, hétéveseket nem

hátráltatja, sôt kifejezetten inspirálja az, hogy példát kell mutatniuk, és megtaníthatják kisebb társaikat különbözô dolgok helyes elvégezésére, irányíthatják, védelmezhetik ôket. Számukra kitüntetô feladat az óvó néni segítôtársává válni. Ezáltal fejlôdik az alkalmazkodóképességük, empátiájuk, értelmi képességük, felelôsségérzetük, vagyis egész személyiségük.

A vegyes csoporttal kapcsolatban a legtöbb kérdés, kétkedés, félelem az értelmi fejlesztés feladatainak megvalósítása váltja ki. A három korosztály együtt nevelése nagyobb energiát és módszertani kultúrát, szerteágazó figyelmet kíván az óvónôtôl, de több sikerben is lehet része,

mintha tiszta csoportban foglalkozna a gyerekekkel.

Korábban az óvodákban hozzászoktak a követelményorientált, óvónôközpontú, végrehajtó pedagógiához. A lassan haladó, lemaradó gyereket elfedte, a tehetségest

visszafogta. Nehezen tûrte az egyedit, a másságot. Az óvoda feladata nem az, hogy a gyermekekben minél több ismeretet halmozzon föl, hanem hogy kifejlôdjenek a képességei.

Nem szenved csorbát egyik korosztály érdeke sem, és nem a foglalkozások hosszától, számától, a megtanult versek énekek sokaságától függ, hogy iskolaéretté válnak-e az óvodába járó gyerekek. Sokkal inkább attól mennyire tanítjuk meg a komplex látásmódra, gondolkodásra, feladatvégzésre.

A vegyes csoport nagy elônye, a nemzetiségi óvodában, hogy a kisebb gyermekek nemcsak szociális szempontból, hanem a szituációkhoz kötôdô nyelvi reakciók terén is idôsebb társaik példáját követik. A nyelvi fejlesztés érzelmi biztonságban, játékban, spontán helyzetekben,

és az irányított tevékenységekben valósul meg. A cél nem a nyelvtanulás tudatosítása, hanem a hangzás, a kisebbségi nyelvhez tartozó kultúra közvetítése. A nyelv zeneisége

fontos a gyermekek számára, s a gyerekek fejlettségüknek megfelelôen figyelnek a nyelvi helyzetekre, igyekeznek utánozni az óvó nénit, a nagyobb gyerekeket. Az eredmény, hogy az ösztönös, játékos és utánzáson alapuló nyelvtudásukat az iskolában tudatosan fogják alkalmazni.

Az óvodai nevelômunka olyan természetû, hogy ha erôltetett, és olyasmit tartalmaz, ami a gyereknek még korai, könnyen ellenkezô hatás érhetô el. A gyerekek életkori sajátosságait, érési szintjét veszi figyelembe a vegyes csoportban dolgozó óvónô. A gyermek érési ütemét

ismerve fejlesztheti a gyerekeket. A nagyobb gyermekek összetettebb feladatai az eredményre törekvést feltételezik. Ezekben, a tanulási folyamatokban a kisebb gyermekek a nagyobbakat követik, s a nagyobbak terhelésére lehet jobban koncentrálni. Ha valamiben

elmaradt, vagy hiányzott, újra és újra lehetôsége nyílhat, hogy elsajátítsa. Ezért nagyon fontos hogy a mese, a beszélgetés, a játék legyen a középpontban, s ne a tesztek, a feladatlapok, kötelezô foglalkozások.

Statisztikai adatok mutatják, hogy az iskolaköteles gyerekek óvodában maradásának okai között a társas érettség hiányosságai állnak az élen. (38%) Az értelmi fejletlenség okai 22%, a testi fejletlenség: 12%-ban szerepel. Mind szélesebb körben válik ismertté, hogy az iskolai beválás, és a késôbbi munkahelyi „karrier” jelentôsebb mértékben függ a szociális készségektôl (az érzelmi intelligenciától), mint az értelmi fejlettségtôl.

Fontos, hogy a családhoz hasonlóan kiegyensúlyozott, oldott légkör legyen az óvodában. A békés, szeretetteljes, toleranciát sugárzó közösségben, csoportban, a gyerekeknek

lehetôségük legyen saját ütemükhöz képest fejlôdni (Óvodai Nevelés Alapprogramja).

Az eddigiekbôl jól kiderül: a kisebb gyerekeknek fokozottabban állnak rendelkezésre vegyes csoportban az utánzásos tanulás lehetôségei. A nagyok számára igen hasznos

a kicsik jelenléte, mert óriási szociális lehetôségeket tartogat számukra. A nagyobbaknál olyan folyamatok lépnek mûködésbe, mint empátia, vigasznyújtás, példa, bátorítás

stb. Bizonyított tény az is, hogy ezek hatására jobban fékezik az indulataikat, kevesebb az agresszió. Növekszik önbizalmuk, autonómiájuk, önértékelésük. Újra és újra átélhetik

az „én már tudom” élményét, örömét, a jártasság élményét, az ismétlések az emlékezeti mûködést aktivizálják és serkentik a gondolkodási folyamatot. Az sem lekicsinylô

dolog, hogy a vegyes csoportban nem bántja a gyereket a lemaradás érzése, hiszen mindig akad a különbözô korúak között olyan, akinél ô is jobban teljesít.

Végezetül a különbözô életkorú gyermekek csoportbeli fejlôdéséhez az ott dolgozó óvodapedagógusok attitûdje is meghatározó. Az óvónô felkészültsége, szakmai tudása,

rugalmassága, helyzetfelismerése, azaz az egész egyénisége befolyásolja a munka eredményességét, és nem a csoport szervezeti kerete. Az biztos, hogy nem lehet megoldani a hagyományosan szervezett tanulási helyzetek korábbi rendszerével a vegyes csoportokban nevelôdô gyermekek fejlesztését. A gyermekcsoport életének szervezése az  óvodapedagógusoktól sokkal nagyobb figyelem megosztást, differenciálási képességet igényel. Minden gyermek számára biztosítani kell, hogy saját képességének leginkább megfelelô tevékenységben vehessen részt. Nehezebb a feladat, de sokkal eredményesebb is az óvónôi munka. A szokásrendszer, a társas kapcsolatok természetes módon alakulnak,

fejlôdnek, felgyorsul a gyerekek önállóságának fejlôdése, és gyorsabban tanulnak meg alkalmazkodni. 

 

Nádudvari Rudolfné, Ilonka néni